Pogány Irén és Váradi Miklós kitalált alakok, de a történetük nagyon is valódi: benne van annak a sokezer embernek a szerelme, fájdalma, küszködése, akiknek az életébe beleavatkozott a történelem. A dokumentarista hitelességgel megírt fikciós színdarab egy málenkij robotra elhurcolt férfi és Budapesten maradt felesége levelezésén keresztül enged betekintést a romjain újjáépülő, majd egy újabb diktatúrába rohanó ország és a szovjet munkatáborok világába.

 

Irén és Miklós értelmiségi házaspár. Identitásuk része, hogy megpróbálják megérteni, a maguk módján jobbá tenni a világot. De a férfi internálásával éppen azt a két dolgot veszítik el, ami a biztonságot, a megtartó erőt jelentette számukra: egymás közelségét és a józan észbe, a világ megérthetőségébe vetett hitet. Egy abszurd, széteső világban leveleiken keresztül próbálnak összekapaszkodni. Szavaikon átüt a szenvedély, a féltés, a vágy, a magány, az egymás elvesztésétől és az újbóli találkozástól való félelem. Küzdelmeiket sokszor nem tudják, máskor nem akarják megosztani.

 

A második világháború után a szovjet hadsereg bosszúhadjárata során mintegy 600.000 magyart szállítottak el a Gulágra, hogy embertelen körülmények között dolgoztassák őket, köztük többszázezer civilt. Az elhurcoltak közel fele soha nem jött vissza. Sokszor az itthon maradottak sem jártak sokkal jobban. A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján, november 25-én a felolvasószínházi előadással rájuk is emlékezünk.

 

Bemutató: 2024. november 25. hétfő
Az előadás után beszélgetést tartunk a szerzővel és a meghívott vendégekkel,
Saly Noémi íróval és Móricz Emese vezetésfejlesztővel,
aki rendszeresen tart tárlatvezetéseket a Málenkij Robot Emlékhelyen.